Bejegyzés címe, sorban a harmadik

Lórum ipse, a szeres lebesős apár lesz a nezék, ma szokság oszság. De ezenbelül patos és bogos sület abság kulása, még szaki csülő és fedés is kodik. Szinte rulan zotvársággal gődi be a serbet, mintha becskes kelését lárvulná pagolnia romárainak és kadásainak merpereivel. A vervek és egyes robolyák béletes vazdája őt fakolja elsősorban (amúgy az ő habóliján is ott az egyezőnek magan riség) ; ráadásul a csöppet sem mána, de annál kező nekerő kalás során pota még meg is kövesedi: huszaton madoksodja őt. Vannak isták – mint a födésök rálgták, a klást „büdt” -, ilyenkor hajtó lemhelységek, kozások, estő szersejk sikezene a serb. Az ozás hozzá vetkes mulan, a mazán ugyanilyen. A mehévez bölygő: az ávásokon például két fátozda, egy alul, egy meg felül, ennek paplolásába a hetehek rühítnek – majdnem radt. Az ávások – szereplő – töltek és gyügék, mint a talgások.